Hogy érthetővé váljon a zene helye Gurdjieff tanításában, meg kell érteni annak fontosságát, amelyet ő az objektív művészetnek szánt az emberi fejlődéshez szükséges tudás közvetítésében. Műhelymunka során alkalom nyílhat a hang, az ének, a zene rezgéseinek megtapasztalására, átélésére.

• Válogatott zenék

Gurdjieff számára a zenének, mint a hagyomány által sugalmazott minden tudománynak, alapvető szerepe az, hogy az embert a felébredés felé vezesse. Szerinte a legtöbb minket körülvevő zenei alkotás “szubjektív”. Nemcsak azáltal, hogy a szerző “szubjektív állapotából” ered, hanem azért is, mert minden egyes hallgatót abban a szubjektív állapotban érinti, ami egy adott pillanatban a sajátja. Gurdjieff szerint az objektív zene ritkaság és az emberi természet elmélyített ismeretét igényli. Különösen az érzelmi funkció tulajdonságai és minden egyes hangrezgés sajátos “minősége” által kiváltott reakció pontos ismeretét kívánja meg. Az objektív zene mindenkire ugyanolyan módon hat. Nemcsak érinti az érzelmet, hanem át is alakítja. A hallgatóban egy egybefoglalt, „harmonikus” belső állapotot idéz elő, miáltal a világegyetemmel – mely maga is rezgésekből álló tér - egy új kapcsolat jön létre. Gurdjieff szerint a hét hangból álló zenei skála egy alapvető kozmikus törvényt, az „oktávok törvényét” fejezi ki, mely analógia alapján a teremtés összes szintjén a rezgések kifejlődését és az energia ciklikus mozgását kormányozza.