G. I. Gurdjieff
 
G. I. Gurdjieff

KÖNYVBEMUTATÓ


BEVEZETŐ

RÓLUNK

KI VOLT
GEORG IVANOVITS
GURDJIEFF?

KÖNYVAJÁNLÓ

LEVELEZÉSI CÍM

AKTUÁLIS


 


KÖNYVBEMUTATÓ



GEORG IVANOVITS GURDJIEFF:

Az élet csak akkor valóságos, amikor „Én Vagyok”

A Mindenségről és Mindenről - HARMADIK SOROZAT

Fordította a korábbi hiteles francia és angol kiadások alapján Hollán László és Fecskés Judit, a korrektúra munkáját a magyarországi Gurdjieff-csoport végezte.

Kiadta: Püski Kiadó, 2014.

Megvásárolható többek közt a kiadó webáruházában és a bemutató helyszínén.

A könyvbemutatót a magyarországi Gurdjieff-csoport tarotta.


A 2014. október 10-én megtartott könyvbemutató margójára:


Narrátor (István):

Amikor G. 1922-ben néhány tanítványával Franciaországba érkezett már megvolt a két önmaga számára megfogalmazott célja. Az első: tovább tanulmányozni és megismerni a világot és benne az ember külső és belső világát. A második: mindazt, amit erről korábbi keresései alatt megismert és így mások számára is elérhetőnek talált, az emberiség érdekében továbbadni olyanoknak, akikben ezekre fogékonyságot talál. 1924-ben autóbalesete következtében majdnem meghal, és az ezt követő események ébresztik rá, hogy az addigi munkáján keresztül, mint mondja: „nem sikerült gyakorlatilag bevezetnem az emberek életébe azokat a jótékony igazságokat, amiket megvilágítottam nekik, így még a halálom előtt, bármi áron is, legalább elméletben sikerülni kell ezt megvalósítanom.”

Ekkor határozta el – minden korábbi szándéka ellenére -, hogy az általa megismert igazságokat és élő tapasztalatait írásba foglalja.


Könyvei bevezetőjében leírja könyvsorozatai célját:

AZ ELSŐ SOROZAT: az olvasó gondolatából és érzelméből kíméletlenül és minden megalkuvás nélkül kiirtani az emberek „pszichizmusában” már évszázadok óta belegyökerezett hiedelmeket és véleményeket mindenről, ami a világon létezik.

MÁSODIK SOROZAT: megismertetni az olvasóval az újraépítéshez szükséges anyagokat, és azok minőségét és szilárdságát bebizonyítani.

HARMADIK SOROZAT: elősegíteni az olvasó gondolatában és érzelmében a valós világról egy helyes és nem képzeletből alkotott értelmezés kibontakozását, az általa korábban észlelt, illuzórikus világ helyett.


Milyen rendkívüli is ez a könyvbemutató: az író nem író, pár évvel korábban még eszébe sem jutott a könyvírás, majd tíz év kemény munka után ezt az utolsónak szánt könyvét félbehagyta, nem tanácsolta a kiadását. Most pedig itt van előttünk az első magyar nyelvű kiadás, miután számtalan nyelvre lefordítva, számtalan nyelven már évtizedekkel korábban kiadták. És ott van mindjárt a borító utáni első oldalon az a furcsa figyelmeztetés: „Senki, aki érdeklődik az írásaim iránt, soha ne kísérelje meg nem a jelzett sorrendben olvasni azokat; más szóval ne olvasson soha semmit, amit írtam, mielőtt jártas ne lenne korábbi munkáimban.”

Nem tehetem meg, hogy ne forduljak most a fordítókhoz egy kérdéssel. Mert a fordítás rendben van, hiszen Magyarországon is vannak, akik sok éve komolyan foglalkoznak ezzel a tanítással és annak továbbadásával. De a kiadás? Miért rendelték meg a kiadást?


Hollán László

Gurdjieff a modern világban , súlyos balesete után szembesült az ősi problémával: hogyan lehet egy a kornak megfelelő lényi tudást írásos formában is tovább adni?

Egy ilyen továbbadás maga egy tudomány, művészet, ami a “hermeneutika” nevet viseli. Az elnevezés Hermészre utal, aki az olimposzi Istenek hírvivője. Ő az Istenek üzenetét különös módszerekkel juttatja el az emberekhez, melyeket a sokszerűség, a tréfák, a látszólagos hazugságok, a kerülő utak, a kétértelműség, a szabályok megvetése jellemez; mindamellett ő a kreativitás és a feltalálás mestere. Megvan a képessége a dolgokat újra látni! Mondhatjuk, hogy Gurdjieff írott egész műve, a mai kor számára felújított formában a “hermeneutika” sajátságos tudományáról és művészetéről tanúskodik. Mint Hermész, ő is minden szokatlan eszközt felhasznált egy lényi tudás továbbadására, így az olvasónak is mozgósítania kell összes képességet, hogy az a különös információkon, ellentmondásokon, általa gyártott szavakon, komplikált, nehezen értelmezhető mondatokon keresztül hatni tudjon rá.

Könyveit tehát nem érdemes úgy olvasni mint regényeket, mondanivalóját pusztán a szokásos gondolatok, vagy érzelmek révén érni el. Hiszen egész írott műve a nyelvezetet túlhaladó üzenetnek egy különleges értelmezését követeli meg, az értésnek egy mélyebb, a létezésen alapuló szintjén.

Ő egyébként világosan értésre hozza a 'Belzebub elbeszélései unokájának' könyvsorozat utolsó oldalán, hogy “a Harmadik Sorozat csak azon előre kiválasztottak számára lesz elérhető, akik képesek megérteni 'az eredeti objektív igazságokat', amit ebben a sorozatban megvilágít”.

Egyszóval Gurdjieff inkább akadályokat gördített az erre éretlen érdeklődők elé. Többek között meg akart akadályozni minden lehetőséget az ideáival való zsonglőrködésre, minden úgynevezett “formáló apparátus gondolkodásra”. Gurdjieff írott művét úgy fogalmazta meg, hogy gyakorlatilag kizárt minden lehetőséget a terminológiákkal bűvészkedés elől. Erre rengeteg példát lehet felsorolni.

Gondosan ügyel például arra, hogy születési dátuma , és tulajdonképpen a moszkvai nyilvános szereplése előtti életének részletei homályban maradjanak. A legnagyobb csalódást azonban azoknak a kíváncsi olvasóknak szánta – és melyikünk nem esett ebbe a csapdába -, akik ebben a harmadik könyvben a második könyvében tett ígéretei alapján pontos válaszokra számítottak olyan kérdésekben mint például:


Felolvasók (Kriszti, Kata)

Ekim Bej váratlan és kissé ünnepélyes kérdésére a perzsa dervis hosszan, nagyon pontosan és részletesen válaszolt.

Magyarázatait itt, könyveimnek ebben a második sorozatában nem írom le, mert úgy vélem, hogy művem komoly olvasói számára ez még korai lenne, sőt még ártana is az ideák helyes felfogásának, amelyeknek pedig igazi értéshez, és nem egy üres tudáshoz kellene vezetniük őket. Ezért egészen nyugodt lelkiismerettel határoztam el, hogy csak később fogom leírni ezeknek az elméleteknek a kvintesszenciáját, a műveim harmadik sorozatának egyik megfelelő fejezetében, amelynek következő lesz a címe: «Az ember fizikai teste, a törvényeknek megfelelő igényei és megnyilvánulási képességei.»


Vagy :

Eme idős ez-ezounavouran Karpenkó válaszát kérdésére csak a műveim harmadik szériájában fogom megörökíteni, abban a fejezetben, amelynek „Az ember asztrálteste, annak szükségletei és a törvényeknek megfelelő megnyilvánulási lehetőségei” címet adtam.


Vagy még:

Skridlov professzor felkiáltása után Giovanni atya kis ideig csendben gondolkodott, majd előadta rendkívüli ideáit, amelyeket tervemben áll, amennyire csak lehetséges, szó szerint reprodukálni. De mivel az elhangzottak a lélek kérdésére vonatkoznak, vagyis az ember teljes jelenlétének harmadik független részére, én ezt « Az ember isteni teste, a törvényeknek megfelelő szükségletei és megnyilvánulási lehetőségei» című fejezetben fogom bevezetni.


Hollán László

Ezeket a részeket az olvasó nem találja meg így, szó szerint ebben a könyvben. Ugyanakkor mégis, minden korábbi ígéretének eleget tett a szerző – a maga módján, ahogy Hermész tette, ennek felismerése azonban egyéni munkát igényel (az olvasó részéről).

Még a könyv befejezetlensége által okozott sokknak is minden bizonnyal az a célja, hogy az olvasóban inkább kérdéseket mintsem válaszokat ébresszen. Nem megszakad, hanem folytatásra hív.

A legfontosabb végül is az, hogy aki a címét érti, az az egész tartalmának lényegét érti: “„Az Élet Csak Akkor Valóságos, Amikor ’Én Vagyok’”!

De hogyan lehet a modern emberben felébreszteni egy intelligenciát, ami képes megkülönböztetni a valódit az illuzórikustól?

Narrátor (István)

Megkérdezném, hogyan érthető G. tanítása azok számára, akik évek óta ennek az új szemléletnek alapján dolgoznak? Mit hozott számukra a két első, majd ez a harmadik könyv?

Judit

Volt olyan szerencsém, hogy részt vehettem mindhárom könyv fordításában, és a három könyv három teljesen más embert talált meg bennem.

Belzebub elbeszélései unokájának, ahol Belzebub kívülről látja a világunkat, kívülről és objektíven. A világegyetemben utaznak az unokájával, aki még nem felelős korú, kamasz, a nevelése nem befejezett, és Belzebub földi történeteken keresztül ismerteti meg az objektív igazságokkal és törvényekkel, eközben megmutatva, micsoda különbségek vannak közöttünk és egy kvázi normális lény között. Egy nagyapa szeretetével, gondosságával, felelősségével láttatja, hogy milyennek kellene lennünk… hogy milyenek is lehetnénk...

A Találkozások rendkívüli emberekkel Gurdjieff életéből mesél történéseket az emberekről, akikkel együtt kerestek. Kaland a könyv minden pillanata, ahol az ember állandóan hívva van. A keresésről szól az egész könyv, és bennem a keresés és a kereső lett megszólítva…

Első pillanattól megérintett a Harmadik könyv intimitása, őszintesége. Egy mesterről azt gondoljuk, hogy már megvalósult és már nem lehetnek problémái, ám neki nagyon Valóságos és Emberi problémái voltak, és itt ezeket tárja fel. Ebben a könyvben azt éreztem, hogy felnőttként vagyok megszólítva, és el is van várva tőlem, hogy felnőttként olvassam. A könyv a lelkiismeretem szólítja. Elvárja, hogy felelős lényként olvassam.



Vissza az oldal tetejére



BEVEZETŐ

"... Vannak emberek, akik keresnek, akik vágyakoznak a szív igazsága után, próbálják megtalálni azt. Küzdenek az élet adta problémák megoldásával és próbálnak behatolni a dolgok, jelenségek és önmaguk lényegébe is.
Ha ésszerűen és józanul gondolkodik az ember, bármilyen utat is próbáljon követni keresésében, elkerülhetetlenül vissza kell térnie önmagára; azzal kell kezdenie, hogy megoldja saját mibenlétének és saját helyének problémáit az őt körülvevő világban. Ennek megoldása nélkül el sem kezdheti kutatását.
Csak innen indulva kezdhet bele valamibe, Szókratész soraival az „Ismerd meg tenmagad" feladatába, ami aztán jelmondata lesz mindazoknak, akik az igazi tudást és a létet keresik."

Vissza az oldal tetejére


RÓLUNK

Az 1990-es években elindult egy folyamat, melynek során Amerikában és Európában élő, magyar származású, Gurdjieff ideáival foglalkozó emberek elkezdték anyanyelvünkre fordítani P. D. Ouszpenszky Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyvét. Eközben Budapesten néhányan együtt kezdtünk el válaszokat keresni belső életünk égető kérdéseire.
E két folyamat 1995-ben a könyv megjelenésével, az általunk szervezett könyvbemutatón egy mederbe terelődött.
Azóta Magyarországon is létezik egy kis csoport, amely élő kapcsolatban áll és együttműködik a párizsi Gurdjieff Intézettel. Budapest belvárosában hetente egyszer találkozunk, és 5-6 hetente a hétvégéket is közös külső és belső munkával töltjük. Ekkor csoportunk kiegészül francia és román barátainkkal.
Hagyományosan nyaranta egy hétre közösségünk tovább bővül közeli és messzi távoli országokból érkező Gurdjieff csoportok tagjaival, azok vezetőivel is.

Vissza az oldal tetejére


KI VOLT GEORG IVANOVITS GURDJIEFF?

1877-ben, Gumriban született, és az ortodox vallásgyakorlat, valamint ősi tradíciók befolyása alatt nevelkedett.
 
Már fiatal korában felébred benne a vágy, hogy "bármi áron" választ találjon a kérdésre: mi az emberi élet értelme?
     
Mint azt a "Találkozások rendkívüli emberekkel" című könyvében leírja - vagy húsz éven át kutatta, rengeteg nehézséggel küzdve Közép-Ázsia, Közép-Kelet, India, Tibet és Egyiptom legrejtelmesebb helyeit azért, hogy onnan egy ritka kincset hozzon magával: egy nagy jelentőségű, és a jelenlegi világban hozzáférhető tanítást.
 
 
Gurdjieff 1912 körül Moszkvában kezd el tanítani.
 
Életének ezen szakaszáról számol be P. D. Ouspensky Egy ismeretlen tanítás töredékei című könyve.
 
A forradalom Oroszország elhagyására kényszeríti.
 
Pár év vándorlás után 1922-ben Franciaországban állapodik meg és Párizs mellett, Fontainbleau-ben nyitja meg az "Intézet az ember harmonikus fejlődéséért" iskolát. Az Intézet működése alig tartott tovább öt intenzív évnél.
 
Ezalatt szeretett édesapja kivételével családját is sikerül maga köré gyűjtenie. 
      
Gurdjieff által az Intézetben vezetett  munkáról sok könyv és elbeszélés tanúskodik.
 
A tanításban fontos szerepet játszó ú.n. "mozgási gyakorlatok"-ból tanítványaival nyilvános bemutatókat rendeznek Párizsban.
 
A "szakrális táncokban" rejlő ősi tudást Ázsia rejtett kolostoraiban ismerte meg.
 
1924-ben Amerikába megy, hogy az ott létrejött csoportok munkáját megalapozza.
 
Franciaországba történt visszatérését követően egy súlyos autóbaleset arra készteti, hogy tanítása lényegét írásba foglalja.
 
Éveken át dolgozik könyvein, melyeket tanítványai még életében angol és francia nyelvre fordítanak.       

Életének utolsó,  főleg Párizsban töltött szakaszát rendkívül intenzív tevékenység jellemzi, ami ugyancsak életreszóló benyomást gyakorolt az őt körülvevő számos, a világ legkülönbözőbb részeiről érkező ember belső életére.
 
Tanításában ez idő tájt már nem jutott olyan jelentős szerep az ideáknak, mint Oroszországban; a megmagyarázhatatlan valóság közönséges tudást túlhaladó dimenzióit legegyszerűbb tettein, szavain, humorán, a kis harmóniumán improvizált zenéjén, vagy könyvei kéziratának felolvasásán keresztül is rendkívül élő formában tudta feltárni a jelenlévők előtt.
 
Sok tanítványa feladatának érezte, hogy a maga módján tanúbizonyságot tegyen arról, amit tőle kapott - így ezek alapján, legalább formáiban, lehetségessé válik Gurdjieff különleges, magában az életben lejátszódó tanítási módszerével megismerkedni.
 
Ezekből az írásokból kiderül, hogy ő minden tekintetben  mester volt, akinek a munkában szerepe nem egy elmélet oktatására  korlátozódott, hanem ő maga képviselte a tudás valóságos megtestesítését.      

Gurdjieff 1949 októberében halt meg Párizsban.      
 
Akaratának megfelelően a körülötte megalakult csoportok munkája Jeanne de Salzmann irányitása alatt folytatódott.
 
Jeanne de Salzmann 1919-ben ismerte meg Gurdjieffet és ettől kezdve tanításának átadásán munkálkodott, egészen 1990-ig, százegyéves korában bekövetkezett haláláig.
 
 Fáradhatatlanul dolgozott a szakrális táncok eredeti tisztaságukban való megőrzésén, és Gurdjieff írott műveinek és zenei munkásságának gondozásán.
Az így megalapozott csoportok munkája ma is folytatódik, többek között Párizsban, New York-ban, Londonban, Sao Paulo-ban és Caracas-ban, ahol közvetlen tanítványai még jelenleg is aktívan tevékenykednek.   

Vissza az oldal tetejére


KÖNYVAJÁNLÓ


Magyarul megjelent művek

  • G. I. Gurdjieff: A Mindenségről és Mindenről, avagy Belzebub elbeszélései unokájának (Az emberek életének pártatlan és objektív kritikája) – Hollán László fordításában. Sophiris, Budapest 2004.

  • G. I. Gurdjieff: Találkozások rendkívüli emberekkel – Hollán László fordításában. Sophiris, Budapest 2001. (Filmre is alkalmazta Peter Brook)

  • P. D. Ouspensky: Egy ismeretlen tanítás töredékei – Hollán László, Péterfalvi Mihály, Püski István és Vörös Zsolt fordításában. Püski - Új Ág, Budapest 1995, 2004.

  • G. I. Gurdjieff: Az élet csak akkor valóságos, amikor "én vagyok” – Hamarosan megjelenik Hollán László és Fecskés Judit fordításában. Püski Kiadó, Budapest, 2014.

  • Gurdjieff beszél tanítványaihoz – Püski Kiadó, Budapest 2007.


LEVELEZÉSI CÍM

Az alábbi email címen közvetlen kapcsolatba léphet velünk:

  info@gurdjieff.hu 

AKTUÁLIS

Minden hónap első szerdáján, 18-19 óra között a Gerlóczy Kávéházban (Budapest V., Gerlóczy u. 1.) találkozunk, ahol Gurdjieff "A Mindenségről és Mindenről, avagy Belzebub elbeszélései unokájának" című könyvéből olvasunk (ismertető jel!) és beszélgetünk.

Aki kedvet érez ehhez, csatlakozzon hozzánk, várjuk szeretettel!


Nagyobb térképre váltás

Vissza az oldal tetejére